"...Ha a jövőnkre gondolunk, akkor azt sem szabad elfelejteni, amit az apostol a korinthusiaknak írt: "mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt." És aki Őt ismeri, azt ez megint nem félelemmel tölti el. Egyszerűen természetessé teszi számára, hogy felelős életet él, mert párbeszédben áll az ő mennyei Atyjával. Ő kérdez, én meg felelek, ezért felelős ember vagyok. Ezért igazán ember leszek, mert Isten felelős lénynek teremtette az embert. Csak az embert teremtette annak.

Eszembe jutott az, amikor a gyerekek még kicsik és egy-egy, az ő életükben előforduló döntés előtt vagy egy-egy hívást hallva egy pillanatra odanéznek apukára-anyukára, mit szól hozzá. Menjek, ne menjek? Mehetek, nem mehetek? Jó az nekem? Hallottam ilyen aranyos gyermeki kérdést is egyszer: Vendégségben volt a család, a gyerekek kicsik voltak. Valami olyan ételt kínáltak nekik, amit nem ismertek. Az egyik azt kérdezte az édesanyjától: Szeretem én ezt? Jobban bízik az anyjában, mint magában.

A hívő embert ide segíti el Isten. Jobban bízom Őbenne, mint magamban. Sejtem, mi lenne a megoldás, de szerinted mi a megoldás, Atyám? Ezért fontos ismerni a Szentírást, mert elsősorban ezen keresztül tanácsol minket a mi Urunk. De itt most inkább a bizalomról van szó. Dehogy vagyok gazdátlan, kiszolgáltatott, elhagyatott és ágrólszakadt! A világmindenség ura az én mennyei Atyám. Így szólíthatom meg. Teljes tisztelettel tegezhetem. Elmondhatok neki mindent, és tudom, hogy Ő mindent elkészített a számomra, amire szükségem van. Akkor miért kellene félnem? Ehhez meg kell Őt ismerni, el kell Őt ismerni Istennek, és úgy kell viszonyulni hozzá. Ez sem kötelező, ez is egy nagy lehetőség. Boldog ember az, aki él ezzel a lehetőséggel."

Cseri Kálmán