

"Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak Téged, mert félelmes és csodálatos vagy, csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt irva, a napok is,amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmasok azoknak száma! Számolgatom, de több a honokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok." - Zsolt. 139: 13 -18 -
